Herczeg Szonja

Szabadnap (Képzeletbeliház XXVII.)

2019. április 10. 13:13 - HerczegSzonja

- Tudja, miért van itt?
- Igen.
- A rögzítés kedvéért, még egyszer megkérdezem: felolvasták a jogait és közölték önnel, hogy miért hozták be?
- Igen.
- Kezdjük is. Neve?
- Ríz Alíz.
- Született?
- 1991. május 26-án.
- Anyja neve?
- Pik Anasztázia.
- Rendben, akkor ezt rögzítettük. Hol járt ma reggel hét óra és nyolc óra között.
- ...
- Kérem, feleljen a kérdésre!
- Egy kávézóban. A körúton.
- A kávézó neve?
- Kávé Zóna.
- Rendben. Ezután hova ment?
- Kimentem a Ligetbe.
- Mi célból?
- Sétáltam.
- Sétált...miért sétált?
- Mert kedvem volt hozzá.
- Rosszul volt?
- Mint mondtam, nem.
- Ríz kisasszony, én csak segíteni próbálok. Tudja, hogy betegség esetén mi a helyzet.
- Igen.
- Tehát, akkor, nem volt rosszul, csak "kedve volt" hozzá. Ezt rögzítjük.
- Jó.
- Délben, ebédidőben hol volt?
- A Duna mentén, a szigetnél.
- Miért ment oda?
- Mert kedvem volt.
- Továbbra sem volt rosszul?
- Nem.
- Rendben. "Kedve volt". Ekkor is ki volt kapcsolva a telefonja?
- Igen. Végig. Összesen 10 órát.
- Ez nagyon sok pont, azt tudja? Két óráért már három nap elzárás jár.
- Tudom.
- Van értelme tovább kérdezősködnöm, vagy mindenre az lesz a válasza, hogy "kedve volt".
- Mindenhez, amit ma csináltam, "kedvem volt".
- ...Nézze, én tényleg megpróbáltam magán segíteni. De úgy látom, nem fog menni. Előre megmondom, hogy szerintem a bíró a munkaviszonya beszüntetése mellett egy hétnyi elzárást fog adni.
- Rendben van.
- Tényleg?
- Nem, nincs. De kedvem volt, így rendben van. Nagyapám, mint tudják, nem tud magáról gondoskodni. Ki fog mellette lenni, amíg elzáráson leszek?
- Amiatt nem kell aggódnia. Kirendelünk mellé egy ápolót. Az ön költségére.
- Az enyémre ugyan nem.
- Ez a szabály.
- Nem érdekel a szabály. Nagyapám egy szadista.
- Kérem, ne a rögzítés alatt tegyen ilyen kijelentéseket, mert a bíró megfejelheti az ítéletet. Ezt majd törlöm...
- Ne törölje! Vegyük fel rá szépen: A nagyapám egy szadista! Artikuláljak jobban?
- Nem szükséges. Látom menthetetlen. Tehát, a vád, egy szabadnap kivétele a munkából, orvosi kezelés, rosszullét hiányában, telefon kikapcsolása 10 órán át, magatehetetlen közvetlen hozzátartozó indok nélküli elhanyagolása, szintén 10 órán át.
- Így van.
- Vigyázzon magára!
- Köszönöm, nem fogok.

Szólj hozzá!

Házmester (Képzeletbeliház XXVI.)

2019. április 09. 14:57 - HerczegSzonja

Párás, nyári hajnal volt, Eta nem tudott aludni. Forgolódott az ágyban, már azért is sírt, hogy nem kell kicuppantania bugyiját a fenekéből, mert rátapadt a forró éjszakán. Kétségbeesett volt, tehetetlen.
Nem tudta, megtegye -e vagy sem, nem mert kimenni hét és kilenc között a lakásából, képes volt eltolni a munkaidejét, csak hogy ne fusson bele senkibe. Rámorgott a trafikosra (a Kurva anyád! - szólt az utána) ráüvöltött a főnökére, sírva fakadt a pult mögött, olyan volt, mint egy eszelős. - Ezek szerint van benne igazság. Olvastad te is a kommenteket a bejegyzései alatt? Ha ez igaz, az durva - pusmognak a kollégák a háta mögött. Ökölbe szorult a keze, belevert a falba.
Nincs más lehetőség, szembe kell mennie vele. Oda kell állnia elé. Véget kell vetnie ennek az egésznek. De előtte elmegy a balesetire.
Begipszelt karral érkezik a gondnokhoz. Este 10 óra van, már nem illene, de akkor is bekopog. Nincs válasz. Megint kopog. Felkapcsolják a villanyt.
- Drága, Eta, tudja, hány óra van? - nyit ajtót mosolyogva idősebb Kunkelmikker Géza, a ház gondnoka.
- Muszáj beszélnünk, Géza, ez nem mehet így tovább.
- Mire gondol, Eta? Én a maga helyében örülnék, hogy kezdenek lenyugodni a kedélyek.
- Mit nyugszanak le, mik? Összekenték szarral az ajtómat! Kidurrantották a biciklim gumiját! Ócska, tolvaj ribancnak neveztek! Semmit nem csináltam, elmondtam a közgyűlésen is.
- Eta, kérem, higgadjon le! A tények önmagukért beszéltek.
- Milyen tények?
- Etelka, mármint Frankné Etelka látta magát, ahogy ellopja a facsemetét.
- Megmondtam, hogy nem én loptam el. Nincs is erkélyem. Nincs nyaralóm...
- Á! - mutat fel ujjával Kunkelmikker, az idősebb. - Tudja jól, hogy utóbbi nem igaz, beszélt Balatonmáriafürdőről egy ismerősével.
- Mint már mondtam, az Facebookon történt, egy kommentben, és viccelődtünk, mert gyerekkoromban ott akartam nyaralót.
- Eta...ne nehezítse meg a dolgát! - mosolyog rá nyájasan a gondnok. - Megbeszéltük, hogy vagy befekszik valahova, vagy kifizeti az árat, különleges fajta 20 ezer forint. Mi segíteni akarunk! Mi önnel vagyunk! Több pontos csomagot ajánlottunk a megsegítésére.
- Ezredjére mondom, hogy nem csináltam semmit! - hebegi Eta, minden porcikája remeg.
- Késő van, menjen haza, különben még nagyobb baja lesz! - pásztázza begipszelt karját Kunkelmikker, majd bezárja az ajtót.
Eta gyomrában pumpál a méreg, lassan kúszik fel a torkáig, tovább a gipszelt kezére, le a lábába, amivel berúgja az ajtót és a gang felé veszi az irányt.
Lenéz a mélybe, sóhajt kettőt, felnéz az égre, majd ráborul a korlátra.

Szólj hozzá!

Állásinterjú

2019. április 02. 16:15 - HerczegSzonja

- Jó napot kívánok, örülök, hogy eljött. Izgul?
- Mondhatni, igen.
- Nem kell. Láthatóan ad a higiéniára, ez plusz pont. Haja eredeti vagy festett szőke?
- Festett.
- Hossza?
- Saját.
- Bravó, bravó! Nos, akkor kezdjük. Látom, azt írja önéletrajzában, hogy van Facebook és Instagramja fiókja, de nincs Twittere sem Youtube-csatornája. Na meg, kevés a követett influencer.
- Igen.
- Ez még baj lehet.
- Azt hittem, hogy a csemegepultban elég lesz ez a kettő. Plusz három influencer.
- Nem, sajnos, már ide is bevezette a cég a négy plusz ötöt. Egy hónapja. Ej, ezt tudnia kellett volna! Na, mindegy, most úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna, mert látom, szépen kihúzott szemöldöke van, szálas, ami diszkrét, ezért aztán, pszt, oké?
- Rendben, és nagyon köszönöm, ne haragudjon.
- Nos, akkor haladjunk tovább. Jöhetnek a kommentek. Először az önről írtak. Lássuk, miket szemeztünk ki. Áh, igen, volt egy nem túl, hát, hogy is mondjam, pozitív, egy ismerőse azt írta, hogy maga proli.
- Igen? Erre nem is emlékszem. Ki volt az, ha szabad kérdeznem.
- Kunhauleimer Gézáné.
- Fogalmam nincs, ki ő. Csak bejelölt.
- Azt mondja, maga nem ügyel a biztonságra és bárkit visszajelöl?
- Ó, nem, nem, félreért, már emlékszem, ő, igen, Gézáné. Hát, igen, sajnos féltékeny rám.
- Mire?
- Elnézést?
- Félre ne értsen, de mégis, mire féltékeny a maga életében?
- Hát, az ő lánya még sosem volt kasszás, én viszont igen.
- Á, érthető, érthető, így már világos. Rendben, akkor haladunk is tovább. Volt egy fotó, amin csücsörít. Ez már lejárt. Miért nem távolította el?
- De hiszen eltávolítottam.
- Nem, nem, nézze csak, itt van!
- Rendszerhiba lehet, most azonnal újra törlöm.
- Köszönöm. Akkor most térjünk át a kevésbé lényeges pontokra. Az ön kommentjeivel sajnos, hát, nem tudunk foglalkozni, mert nem túl aktív. Ez sajnos egy mínusz. 
- Szakmai tapasztalatomról esetleg ne meséljek?
- Ó, mindent látok, köszönöm, nem szükséges. 

Szólj hozzá!

Géza, a liftesbácsi (Képzeletbeliház XXV.)

2019. március 25. 16:57 - HerczegSzonja

Ősz volt már, pocakos és ráncos, tokája a mellszőrét verdeste, arany nyaklánca évről évre egyre jobban szorult rajta.
Géza, a liftesbácsi, mindenki így hívta. Ült a kis sámlin, amit már többször meg szikszalagozott, ahogy az repedt gyarapodó súlya alatt. Sose dobta volna ki. Többen ajánlottak neki másikat, de azt mondta, jobban szereti ezt, mert néha legalább felállásra kényszeríti, olyan kényelmetlen.

Tovább
Szólj hozzá!

Pláza

2019. március 19. 19:45 - HerczegSzonja

- Helló, alig ismertelek meg, Verácskám, olyan nagy lány vagy már!
- Mondhatjuk már így 30 évesen.
- Hát, te? Mit keresel itt.
- Csak átmegyek a plázán, az uszodába megyek.
- Hány éve is már? Húsz? 2020 van már, atyaég!
- Valahogy úgy.
- Hogy vannak anyudék?
- Hát...megvannak.
- Hallottam, elváltak.
- Igen.
- Nem ülünk le a kávézóba?
- Arra már nincs időm.
- Tudod, sajnálom ahogy az egész család különment.
- Valahol én is.
- Nagyon szerettem Józsit, de nem tudod elképzelni, milyen nehéz volt vele.
- De, el tudom.
- Igen, tudom, hogy láttad, de mégsem úgy. És tudom, hogy téged riasztottalak, de, hát, kinek szóltam volna? A gyerekekkel nagyon elbánt. Én meg már nem tudtam, egyszerűen nem ment, új életem volt. 
- Ühüm.
- Vagyis, nem úgy bánt el velük, de ezt így nem tudom eldarálni. De úgy örülök, hogy beléd futottam. Facebookon csak ritkán válaszolsz. Figyelj, sütök pogácsát, jó lenne ha eljönnél. Nem láttad a gyerekeket sem húsz éve. Tök nagyok már. Emlékszel, amikor még együtt voltatok a mamánál és ettétek a sajtos tésztát? Olyan cukik voltatok.Tibi amúgy kosarazik, Gábor meg imádja az irodalmat. Az apjára ütött, tudod, Józsi is állandóan a könyveibe bújt. Kivéve amikor, hát, tudod.
- Tudom.
- Olyan fura erről itt beszélni. Biztos, nem iszunk meg egy kávét?
- Figyelj, Zsani, nem akarlak megbántani, meg majd egyszer biztosan elmegyek, csak most sietek nagyon.
- Oké, de mondom, szívesen beszélgetnék, erről-arról, a családról, már nagylány vagy, biztosan más lenne.
- Biztosan.
- Facebookon jelentkezz akkor, bármikor, szívesen.
- Oké.
- Szia!
- Szia, jó volt látni!

"Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett Zsanink 2021 január elsején, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt. Búcsúztatása január 20-án lesz, szeretteit és barátait várjuk."

Szólj hozzá!

Életbiztosítás (Képzeletbeliház XXIV.)

2019. március 16. 19:11 - HerczegSzonja

- Mennyiért szeretne?
- Bevallom, nem tudom, pontosan hogy működik.
- Értem. Akkor, tehát, nézzük. Százezrenként működik, mi vagyunk a legolcsóbb életbiztosító, ezt garantálhatom. A KPBZ és a GHZU mind egymilliós tétellel kezdi, tudja, elég nagy a baj...
- Igen, tudom.
- Na, igen, tehát, mi ugyanazt a biztonságot tudjuk nyújtani szeretteinek százezerért, mint ők egymillióért. Miért? Ezt is elmondom. Azért, mert mi inkább abba fektetünk, hogy ön tovább éljen. Felteszek pár kérdést az egészségével kapcsolatban, és akkor megtudjuk, melyik kategóriába - ahogy mi hívjuk, réndzsbe - esik. Kezdhetjük?

Tovább
Szólj hozzá!

Csemegebolt (Képzeletbeliház XXIII.)

2019. március 16. 13:55 - HerczegSzonja

"Holtan találták otthonában a mennyei pálinkájukról híres, csemegeboltos házaspárt, Pontos Ernőt és Pontos Ernőnét. A középkorú férfival és nővel 12-12 késszúrással végeztek, a rendőrség szerint a gyilkosság módja egyértelműen személyes indítékot sejtet. Pontosék 20 éve éltek a házban, velük lakott 19 éves, egyetemista lányuk, Bori, aki a támadás idején a barátaival volt. A házbeliektől megtudtuk, hogy Pontosék élete közel sem volt olyan felhőtlen, mint az kívülről látszott. Az egyik lakó, aki kérte, csak Etelkának szólítsuk, elmondta, a férfinek az a nő volt a szeretője, aki a holttestekre is rábukkant, a csemegebolt kasszása, Ilona. Etelka azt is tudni véli, hogy a rendőrök már biztosak abban, Ilona döfte tizenkétszer a kést szerelmébe és annak nejébe, amiért a férfi megszakította vele a viszonyt. - Szegény kislány, az volt az egyetlen normális, én mondom - kezdte lapunknak Etelka. - Színötös volt világ életében, most a Közgázra jár, gitározni is, meg sportol, atletizál. Hangja nincs, szava nincs, tündéri teremtés. Az anyja, hát, az egy tejbetök volt, az az igazság, nem csodálom, hogy Ernő félrelépett. De azért ezt mégsem kellett volna - mondta a gangon a láthatóan sokkos állapotban lévő lakó.
A rendőrség lapunk érdeklődésére megerősítette, az 50 éves Sz.Ilonát gyanúsítják hivatalosan is a bűntett elkövetésével. További részleteket egyelőre nem árultak el a drámáról." 

Tovább
Szólj hozzá!

Irén (Képzeletbeliház XXII.)

2019. február 24. 18:23 - HerczegSzonja

Tűkön ült már, ezért inkább kihajolt a gangon. Hosszú, vörös haja verdeste a korlátot. Nincsenek sehol. Már fél órája itt kellene lenniük. Mi lesz, ha ma lesz az a nap, amikor nem hozza el őket? Egy éve ettől retteg. 

cassidy-kelley-140787-unsplash.jpg
- Olyan sovány vagy, lelkem! Nézd, hoztam neked egy kis pogácsát!
De édes ez az Etelka, bárcsak az ő anyósa is ilyen lenne.
- Köszönöm, Etelka, de egy falat nem megy le a torkomon.
- A kicsiket várod?
- Igen.
- Egyem a szívüket, mindig megtelik ricsajjal a ház, ha itt vannak.
Bárcsak megállás nélkül ordítana a ház, gondolta magában. Ha a válás előtt nem rúgja ki az a szarszemét főnöke, akkor most nála lennének. Nem nyögné a hitelt. Nem esett volna depresszióba, és dolgozhatna a szakmájában a kurva bolt helyett.
És mi lesz, ha ma tényleg megteszi?- futott át az agyán újra a gondolat. Barátai azt mondják, biztosan elment az esze. - Az Irén? Hogy gondolhatsz ilyet? - nevetett Lujzi, amikor elmondta neki, látta a vezető oldali ülésen az anyósát, abban az autóban, ami el akarta gázolni. - Paranoiás lettél - állapította meg barátnője, és ennyiben maradt a dolog.
Ahogyan akkor is, amikor két napig a belét is kiokádta, miután Irén hozott neki hagymalevest. - Ne adj a gyerekeknek belőle, mert kicsit túlcsordult a fehér bor - adta hozzá a használati utasítást, és ő szerencsére így is tett, csak magát mérgezte meg vele.
Anyósa már akkor is gyűlölte, amikor összekerült Ádámmal, aki persze ezt nem látta. Azt sem, hogy még jobban gyűlölte, amikor a bíróság ítélt neki heti két nap láthatást. Senki nem számított rá, miután alkoholistát csinált belőle amíg vele meg apósával éltek. De a gyerekekért kijózanodott, ezzel Irén nem számolt. Mióta tudomására hozta, hogy a végcél, hogy nála éljenek, Irén begőzölt. De senki nem hisz neki. Senki.
Egy órája itt kellene lenniük, de sehol senki. Remeg egy ital után, de megállja. Inkább fel-alá járkál, tépkedi a bőrét, ki-be fonja a haját. Nem szabad megőrülnie.
Kopognak.
Végre!
Csak Irén áll az ajtóban, a gyerekek sehol.
- Itt az ideje, hogy komolyan beszéljünk- mondja, majd ellöki volt menyét az ajtótól, és kulcsra zár maga mögött.

Szólj hozzá!

Rigó

2019. február 19. 11:31 - HerczegSzonja

Ült a nő a konyhában, ma sem tette ki a lábát.

Pólója lassan szaglott, de nem zavarta, orra azt is megszokta, ahogy az áporodott füstöt is.

Elindult az ajtó felé, kinyitotta, hangokat hallott, visszacsukta.

Leült megint a konyhàban, kevert egy kàvèt, újra rágyújtott, és nézte az asztal túlfelén a széket.

Akart érezni valamit, de nem tudott.

Ezért megint az ajtóhoz ment. Kinyitotta. Félt. Bezárta.

Visszacsámpázott az asztalig, megtámaszkodott rajta, letette a kávéját, amikor az ablakon kinézve egy rigót látott, amint leszáll a párkányra. Gondolatban kilépett az ajtón és megsimogatta. Mire visszanézett, a rigó elszállt. Talán majd holnap.

Szólj hozzá!