Herczeg Szonja

Bőrében

2019. december 05. 12:52 - HerczegSzonja

Jucika negyvenéves bombázó. Frissen festett, szőke haja kecsesen omlik vállára, reggelente a hajformázó mereven várja az óriási tükör előtt. Kék szemébe kontaktlencsét tesz, naponta váltogatja, tudatosan, egészségesen. Alapozót nem használ, CC krémet igen, tűz pirosak ajkai, szempillaspirállal emeli ki tekintetét.
Jucikát nagyon szeretik. Kedves, odaadó és okos nőnek tartják, aki a szakmájában mindenkit lepipál. Kolléganője, Etelka ugyan kicsit soknak tartja Jucika kommentjeit, de tiszteli meggyőződését. Jucikának meggyűlt a baja a piacon a cigányasszonnyal, fél tőlük, hajléktalanoktól is, mert hangosak, na meg a melegektől is. Őket elfogadja, de nem akarja látni, írta és mondta többször. Gyermekei szemére óvó kezeit helyezte, mikor a Coca Cola azokat a botrányos plakátokat kitette. Nem érti ő, miért kell ez? Gyermekeit egészséges, apa-anya, azaz nyugodt családi körülmények közt neveli, férje igazi minta, boldog, meleg otthon az övék.
Jucika egy nap arra ébred, hogy valami nagyon nem stimmel. Nehezebbnek érezte a testét, ahogy ébredt. Kiment a fürdőbe és ahogy felapplikálta a CC krémet érdesebbnek érezte a bőrét. Furcsa volt a tapintása, nem olyan hamvas, amit a hialuronsavnak hála elért.
A gyerekek már iskolában, neki csak 11-től van meetingje, ezért később indult otthonról. Bement a sarki pékségbe, hogy töltessen magának egy kis lattét a kávéhordozótartójába. Az eladó ma nagyon furcsán néz rá, nem érti, mi lehet a gond. - Maga! 450 forint lesz, tudja? Van magánál annyi? - kérdi a kötényes hölgy, Jucika pedig bőszen nézeget a háta mögé, nem tudja, kinek szól a kérdés. - Maga, igen, maga! Van magánál 450? - kérdik, most már egyértelműen tőle.
- Micsoda inzultus, hogyne lenne nálam 450? - förmed rá Mucika, de az eladó csak kineveti és egy erőteljesebb mozdulattal helyezi a pultra a kulacsát.
- Skandallum - morgolódik magában Jucika, ahogy a villamos felé veszi az irányt. Miután felszáll és ülőhelyet keres, nagy meglepetésére mindenki előre engedi. - Micsoda fintorgások mennek ma, nem is értem, mindenkinél beütött a front? - lamentál magában Jucika. Egy helyet ki is néz magának, majd leül. Idősebb, szemüveges hölgy olvassa előtte a Szuperinfót, ahogy meglátja Jucikát előbb közelebb húzza magához térdei közt szorított szatyrait, majd pár oldalnyi lapozgatás után inkább feláll.
Jucika érzi, a világon mindenkinek elmentek otthonról. Szúró görcs fészkelődik a gyomorszájába, de ahogy közelít a munkahelye felé oldódni kezd. Végre, egy biztonságos hely a mai érthetetlen történések után.
- Miért jöttél ide be? Ha megjön a Jucika megint kiborulsz majd, hogy hogyan néz rád. Na, menj le szépen a moppodért és kezd el a melót - szól oda neki Etelka, és Jucikával forog a világ. A szemébe nézett, másnak nem mondhatta.
- Etus, én vagyok. Mit hadoválsz itt nekem? - szólt neki vissza.
- Aranyanyám, tudom, hogy te vagy és én szeretlek, hidd el, de szakadtka vagy és a bőröd is sötétke, tudod, Jucika nem szereti, na, menjél le szépen és kezdj el takarítani.
Jucika kővé dermedten áll a folyosón, Etelka hátat fordít neki és elindul az irodába.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://herczegszonja.blog.hu/api/trackback/id/tr6815339444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.